Amikor az orvostudomány fejlődése a géntechnológia csúcsszintjei felé törekszik nehéz elképzelni azt, hogy egy könyv elolvasása gyógyszerként tud hatni elgyötört szervezetünkre. A könyvek gyógyító hatalma azonban már a régi korokban is ismeretes volt az emberek előtt. Vajon tényleg elírhatók a könyvek receptre? Rivalda rovatunk mai témája ez.
A biblioterápia története
A biblioterápia gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, mivel feljegyzések szólnak arról, hogy a görögök olyan feliratokat helyeztek ki könyvtáraik ajtajára, amelyekben tájékoztatják az olvasókat, hogy lelki bajokat gyógyító helyre érkeztek.
A 19. században az orvosok és pszichiátriai ápolók sokat merítettek a Bibliából. A legelső írásos említés azonban a biblioterápia szóval kapcsolatosan 1941- ben történik a Dorland- féle orvosi szótárban.
A könyvterápia, mint módszer mára divatossá vált a pszichológusok, szociális munkások, tanácsadók és a velük együtt dolgozó könyvtárosok körében. Az eljárás lényege, hogy a páciensben tudatosuljon az érzés, hogy nincs egyedül a problémájával, illetve lássa azt egy másik szemszögből is. A biblioterápia jóval elterjedtebb módszernek számít az Egyesült Államokban és Skandináviában, mint például Németországban, Magyarországról nem is beszélve.
Könyvek receptre
Az úgynevezett Vers- és Könyvterapeuták Társaságának körülbelül 150 tagja van Németországban, Svájcban és Ausztriában. Talán a legismertebb terapeuta Európában a német Marcus Brüggenolte, aki bárkivel képes megszerettetni az irodalmat, ugyanakkor gyógyszerekkel együttesen alkalmazza a könyvterápiát egy komplex egész részeként. Brüggenolte, aki néhány szemeszteren át klasszikus irodalomtudományt hallgatott, több, mint száz könyvet ajánl internetes oldalán. A könyvek olyan kategóriákba vannak sorolva, mint “fájdalom”, “trauma”, “depresszió” stb. A lista egyaránt tartalmaz szépirodalmi alkotásokat és szakkönyveket, vagyis a stílus a terápia szempontjából közömbös. A klasszikus pszichológia képviselői viszont kritikusan szemlélik ezt a módszertant.
Ez történik az agyunkban
Most pedig vizsgáljuk meg, hogy pontosan mi is történik az agyunkban, miközben egy kényelmes karosszékben üldögélve egy érdekfeszítő könyvet olvasunk.
Amikor az ember olvas az agy megtelik képekkel és érzelmekkel, sőt kiváltódhatnak egyes érzékszervi ingerek is. Az olvasás különböző fajtái más és más hatást váltanak ki belőlünk. A kutató, elemző olvasás az agy különböző konginitív funkcióit dolgoztatja, míg a szórakoztató olvasás a szerv vérellátását javítja. Ha egy könyv narratív szerkezetű, vagyis elbeszélő, akkor arra sarkallja az agyat, hogy folyamatokban gondolkozzon, ebből következően megnő az ember koncentráló képessége és javul a készségünk az ok- okozati összefüggések felismerésére.
Valamint azt is kimutatták, hogy a rendszeres olvasás az agy nyelvközpontjának fehérállományi mennyiségnövekedésével jár, tehát agyszerkezeti változást idéz elő, mégpedig jó irányban. Akkor pedig, amikor teljesen kikapcsoljuk a külvilágot és csak a történetre figyelünk (úgynevezett mélyolvasás áll fenn), elárasztanak bennünket a szereplők érzései és ezáltal empátiára való készségünk nagymértékben javul. Ezek a tudományos összefüggések dióhéjban, Nina George író pedig nagyon találóan így foglalja össze gondolatait erről Levendulaszoba című könyvében:
“ A könyv egyszerre orvos és orvosság. Diagnózist állít fel és egyben terápia is. A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel. Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no igen. Mások rózsaszínű vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után.”
Rendszeres olvasóként én azt gondolom, hogy belekerülvén egy könyv magával ragadó történetébe, az író mintegy kirántja az embert a saját problémavilágából és teljesen feltöltődve transzformálja oda vissza, ezzel elősegítve a pszichoszomatikus egyensúly fenntartását. Olvassunk tehát bátran, ártani nem árthat, receptre felírva, az előírt dózisban, kockázatok és mellékhatások tekintetében felvilágosultan!
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay