Slam poetry, egy ősi rítus modern mintázata

Slam poetry, egy ősi rítus modern mintázata

Slam poetry-ez valami nagyon modern dolog lesz. Erre gondoltam, amikor először hallottam róla. Aztán ahogy egyre jobban belemélyedtem a tanulmányozásába belém villant egy kép: esti tábortűz körül összegyűlő ősemberek, akik elmesélik vadászataik történetét, félelmeiket, kalandjaikat. Persze minden változik, fejlődik, de van, ami örök. Ilyen például, amikor a közösség erejéből tápláljuk saját zsebtelepeinket. Slam poetry, egy ősi rítus modern mintázata. Erről lesz szó most Rivalda rovatunkban.

Mi az a slam poetry?

A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj, a Spoken Word versengő formájaként, Marc Kelly Smith kezdeményezésére. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.

Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető a szöveg és többnyire fejből mondják, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés.

Kicsit mégis rap, mert az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. Egy kicsit mégis színház, mert az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket is bevethetik. Kicsit mégis vers, mert többnyire van benne rím, hasonlat, metafora és egyéb költészeti elemek.

A magyar slam poetry története

A hazai slam története 2006 februárjára nyúlik vissza, amikor is a budapesti Műcsarnokban megrendezték a Budapest Slam elnevezésű rendezvényt. Egy évvel az első Budapest Slam után, már jött is a második, itt már két nemzetközi vendég is jelen volt. 2008 januárjától pedig pár lelkes slam-rajongó elkezdett havi rendszerességgel Slam Poetry esteket szervezni egy budapesti étterem pincehelységében. Ezzel megalakult Slam Poetry Budapest (SPB), mely az előző két évre alapozva, minden alkalommal egy új témát adott, ás újításként 10 szavas versenyt is rendeztek, az Open Mic keretében pedig bárki mikrofont ragadhatott, és előadhatta saját irományát.

 

 

Az alkalmazott slam poetry megkerülhetetlen alakja idehaza, aki ezt pedagógiai viszonylatban is használja Horváth Kristóf. Egy vele készített interjúban így jellemzi a slamet:

,,A slam egy előadói költészeti verseny, amely élőszóban, színpadon működik igazán. Nem versfelolvasásról van szó, hanem egy, három percben előadott saját költeményről, amelyben vannak költészeti és színpadi elemek is. Bárki felmehet, hogy kötetlen stílusban szavaljon, érveljen, meggyőzzön, megnevettessen vagy jó esetben elgondolkodtasson. Gondolom a fellépés már önmagában ,,terápia”, kiállni az emberek elé, vállalni önmagad, ahol aztán a zsűri véleményt mond és pontokat oszt. A színpadon találkozunk a gátlásainkkal, félelmeinkkel, amihez a megoldási stratégiákat ki kell alakítani. Pont ezeket a megoldási stratégiákat próbálom a slamen keresztül a gyermekvédelemben élő fiatalokból is előcsalogatni: a szavakkal, a saját véleményformálással, a mások előtt előadott szöveggel eszközt adni nekik az élethez. Azzal, hogy közösen foglalkozunk a szövegekkel egy gondolkodási folyamaton is keresztül megyünk. Értő módon gondolkodni pedig csak saját akarattal lehet. A komoly dolgok mellett viszont nem szabad elfelejteni, hogy a slam egy játék is, hangsúlyos annak szórakoztató jellege és én ezt is próbálom belecsempészni a foglakozásokba.”

 

Kemény Zsófi

a magyar slam  ismert szereplője, többszörös döntős az OB-n, több díjat is szerzett magyar slam versenyeket, és 2014-ben jelent meg első regénye, Én még sosem címmel, amiben szintén szó esik a slamről. Ő így jellemzi ezt a költészeti formát:

 “A slam egy többjelentésű szó. Egyszerre jelenti a szöveget magát, a műfajt, a slam-esteket, a slam-közösséget és a szubkultúrát. A slammerek szívesen gondolnak arra, hogy amit művelnek, annak van egyfajta pozitív és követendő hatása, vagyis hogy a hatásukra sokan (főleg fiatalok) maguk is elkezdenek slammelni. Aki pedig írni kezd, az előbb-utóbb olvasni is fog. Vagy legalább gondolkodni.” 

 

Keleti Dóri,

aki a III. Egyéni Slam Poetry Országos Bajnokság döntőse volt, és az Instavers alapítója, ezt jelenti számára a slam: 

“A slamben van egy csipet színház, egy csipet stand-up, sőt egy csipet rap is. Kiállni, és elmondani, hogy mi bánt, mi foglalkoztat, mit gondolsz vagy hogy vagy ma—az nagyon nagyon jó érzés. Adrenalin és remegés” 

 

Amikor ennyi lelkes tehetséges fiatalt látok irodalommal foglalkozni, új, modern irányzatokat követni, átültetni itthoni környezetbe, az melengeti a lelkem. A tudat, hogy a vers tovább él, nem öli meg a digitalizáció, profitorientált karrierlehetőségek sem tántorítják el az új generációt a költészet szeretetétől bizonyítja, hogy valami magasabb eszmét hordoz magában, ami nem pusztul el soha.

 

Rinner Anita

 

Forrás: Pixabay, ELTE, Fidelio, Slampoetry.hu, YouTube