Carlos Ruiz Zafón elgondolása szerint Az Elfeledett Könyvek Temetője könyvsorozat egyes regényeinek önmagukban is úgy kell működniük, mint egy labirintus. Ám ezen felül az a vezérfonal is vezette könyvei megalkotásakor, hogy az egyes részek végén mindig maradjon még egy megoldandó rejtély még akkor is, amikor már úgy érezzük, hogy a kalandok végére értünk. Fedezzük hát fel most együtt hogyan működnek Zafón labirintusai az Elfeledett Könyvek Temetőjében.
Carlos Ruiz Zafón
Carlos Ruiz Zafón az évtized talán legsikeresebb katalán írója, akinek könyveit több, mint negyven nyelvre fordították le, hazánkban is nagy népszerűségnek örvend. Hihetetlen, de mégis így van: a Don Quijote 17. századi könyvsikere óta nem volt ekkora érdeklődés spanyol író műve iránt.
Zafón írói pályafutása kezdetén a gyermekirodalom területén alkotott jelentős műveket, legelső kötete, ami nyomtatásban megjelent A köd hercege volt.
Világszerte elismert íróvá azonban akkor vált, amikor kiadták az Elfeledett Könyvek Temetőjének első kötetét, A szél árnyékát. Ezt követte még három regény: Az angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek labirintusa.
A szerző elgondolása
A szerző elgondolása szerint a tetralógia egyes darabjainak önmagukban is úgy kell működniük, mint egy labirintus, azonban ezen felül úgy kell egymásba illeszkedniük, mint a matrojska babáknak, hogy a sorozat egészében is úgy érezzük az események szövevényes útvesztőiből szinte lehetetlen minden szálat elvarrva kijutni, Ariadné fonala is kevés lesz a kivezető ösvény feltérképezéséhez. Ám, azt gondolom ebben áll Zafón titka: nem is nagyon szeretnénk kijutni ebből az elvarázsolt világból.
A történet helyszínei
A történetek helyszínéül választott Barcelona (ahol az író született és gyermekkorát töltötte) önmagában is varázslatos hely a Sagrada Familiával, a Montjüickel, a Güell Parkkal és a Gaudi tervezte csodálatos épületekkel. S ennek a városnak egyik zegzugos utcáján, az Arco del Teartron van egy nyirkosságtól megfeketedett ódon kapu, amely egy titokzatos helyet őriz és mint az egy titokzatos helyhez illik, egy őr vigyázza a bejáratát, ő nyit ajtót, ha értő szemek alkalmasnak ítélnek bennünket a titok befogadására. Az Elfeledett Könyvek Temetőjébe kerülnek azok a könyvek, amelyek a feledés homályába vesznek, amikor megszűnik egy könyvtár vagy bezár egy könyvesbolt, de azok az emberek, akik ismerik és őrzik e helyet, biztosan tudják, hogy itt tovább élnek az elfeledett írók és történeteik. Ezen a szent helyen minden kötetnek lelke van. Minden egyes kötetben benne lakozik írójának lelke és mindazoké, akik valaha elolvasták, átélték, álmodoztak róla. Zafón szerint :
“ A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz…”
Ez a könyvlabirintus évszázadok óta létezik, amelynek titokzatos tervei egy Konstantinápolyból érkező vitorlás fedélzetén érkeztek meg Spanyolországba.
A tetralógia összekötő elemei
A négy regény összekötő eleme, helyszíne ez a misztikus könyvtár, innen indul a kalandok sora, amely minden részben egy bizonyos könyv köré összpontosul.
Zseniális az az elgondolás, ahogy Zafón a könyvtár vizuális metaforájával leképezi az emberi memória felépítését és működési elveit.
A tetralógia négy kötetében bőven megtalálható elem a kaland, a szerelem, a gyilkosság, a politika, a titkok. Ám a könyvek legfőbb alkotóeleme, a történeteket körülölelő, összefogó lényege az olvasás szeretete és az írói hitvallás.
Az író lelke
Az író a lelkét helyezi bele a könyvébe, a vágyait, reményeit, csalódásait és örömeit, így az “ embert semmi nem jellemzi olyan jól,mint az a könyv, amely legelőször ejti rabul a lelkét”. A kalandok során az író lelke egy ponton egyesül az olvasóéval, kölcsönösen életre hívják egymás hitét: az író hitét az olvasóban, az olvasók hitét pedig az írás, az új könyvek születésének csodájában.
A tekervényes könyvlabirintusok történeteinek megalkotása mellett Carlos Ruiz Zafón másik alapvető erőssége a stílusa. Zseniálisan egyensúlyoz a klasszikus és kortárs irodalmi minták között.
Zafón világa
Aki belép ebbe a világba, egy dologban biztos lehet: a könyvek, az olvasás szeretete az élete részévé válik, mert rádöbben, hogy a képzelete alkothatja meg a legkülönösebb világokat; nincs az a film, amely pontosan visszaadhatná, ami a könyv olvasása közben a képzeletünkben megszületik, ezért Zafón eddig visszautasított minden ajánlatot, amelyet könyvei megfilmesítésére kapott.
Azonban két könyvéhez, A szél árnyékához és az Angyali játszmához az író saját maga komponált zenét, hogy olvasói még jobban átélhessék a regények misztikus világát.
Varázslatos világba lép be minden olvasó, aki kézbe veszi ezt a sorozatot. Amire végigjárja Zafón labirintusait az Elfeledett Könyvek Temetőjében lelkét örökre rabul ejti a történetekkel teli kötetek világa.
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay