Minden gyermek életében eljön egyszer egy olyan ábrándos időszak, amikor elkezd naplót vezetni. Gondosan lejegyzi csapongó gondolatait a felnőtté válás ellentmondásokkal teli időszakáról, félszeg szerelmekről és keserves csalódásokról. Ám előfordul, hogy a gyermekek felnőttként tovább írják ezt a naplót, pontos lenyomatot képezve saját szemszögükből ezáltal a korról, amelyben éltek. A szilánkok régmúlt időkből két ilyen napló története.
Az Andrássy nővérek gyermekkora
Gróf Andrássy Tivadar és Zichy Eleonóra lányai, Ilona, Borbála, Katalin és Klára politikailag elkötelezett, művészetpártoló, gazdag családban születtek. Gyerekkorukat tiszadobi, tőketerebesi kastélyukban vagy a budai palotájukban töltötték.
A családban mindenki naplót vezetett, ám ezeknek a naplóknak a sorsa a megírásuktól a kiadásukig is kalandos, regénybe illő történet.
Andrássy Ilona naplója
Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója a Győr-Moson-Sopron megyében fekvő dénesfai Cziráky-kastély tatarozási munkálatai közben kerültek elő. Az ott dolgozó munkások egy lépcső alatti elfalazott rekeszben négy darab, ezüst evőeszközöket, porcelánokat és dokumentumokat tartalmazó ládára bukkantak.
A kastélyban régebben megtalált hagyaték ekkor már a győri Rómer Flóris Múzeumban volt elhelyezve, ezért a kastélyban megtalált leleteket is oda irányították. A különböző tárgyak, amelyek előkerültek, 1948-as újságpapírokba voltak csomagolva, emiatt feltételezhető, hogy gróf Cziráky József rejtette el azokat az államosítástól tartva, még bebörtönzése előtt. A nagyrészt sérült kéziratokat, naplórészleteket Kovács Lajos számítógépre mentette, aztán megszületett egy gyönyörű kiadású könyv, amely méltó emléket állít Andrássy Ilona grófnőnek.
Szilánkok régmúlt időkből
A történet Esterházy Pál gróf és Andrássy Ilona 1909. január 23-án megtartott esküvője utáni időket felidéző naplójegyzetekkel indul. Az 1914-es nyár tikkasztóan forró volt a Veszprém megyei Pápa-teszéren, ahol az ifjú házasok időztek, ott érte őket a háború kitörésének híre.
A háboríthatatlannak hitt idill gyorsan és kegyetlenül szertefoszlott, a gróf mély hazaszeretetéről tanúságot téve az azonnali bevonulás mellett döntött. Felesége ameddig lehetett, elkísérte és miután elváltak egymástól Ilona jelentkezett Budapesten, az Üllői úti klinikán egy ápolónői kurzusra, amit sikeresen el is végzett. Ezután olyan dologra vállalkozik, amire nő addig Magyarországon még nem: közvetlenül a harctéri ápolásban szeretne részt venni, azonban ez nőknek nem engedélyezett. Ilona Bécsben megszerzi az engedélyt és Galíciába, majd később az olasz frontra megy..
Folyamatos szolgálat, lőtt sebek, leszakított végtagok, vér és szenvedés mindenütt…és egy asszony, aki egyedüli nőként mindvégig jelen van.
“Nagyon erősen lövöldöznek, és szünet nélkül robognak a kocsik. Sok a sebesült, és micsoda sebesülések! Nem lehet felismerni, hogy ezek a hörgő, ordítozó, széjjelszakított emberek fiatalok-e vagy öregek, még kevésbé elképzelni, hogy ezek az arcok valaha mosolyogtak. Kilógó agyvelők, törött csontok, fityegő végtagok, egyenruháik csupa vér, le kell vágni róluk. Éjjel-nappal operálunk. Én pazarlom a drága morfiumot, ezt a csodaszert, az egyedüli vigaszt a testi és lelki szenvedésben.”
- augusztusában Ilona véglegesen hazatér a frontról és erős lelki alkatából eredően megpróbál talpra állni a férje elvesztése és a háborúban átélt borzalmak kiváltotta depresszióból.
A napló utolsó bejegyzéseiben még értesülünk gróf Cziráky Józseffel kötött házasságáról. Nászútjukat követően a dénesfai Cziráky-kastélyban éltek, három fiúk született.
“Minden jó, ha a vége jó-gondolhatnánk-, de nem volt az…”
Andrássy Borbála naplója
Andrássy Borbála naplója a fia, Pallavicini Ede jóvoltából vált az utókor számára hozzáférhetővé. Ez a napló két időszak krónikája: az első rész az 1951 májusa és 1953 októbere közötti történéseket rögzíti, amikor az asszonyt minden vagyonától megfosszák és kitelepítik a Tisza menti Besenyszög közelében lévő Fokoru-puszta egyik tanyájára.
Azt gondolhatnánk, hogy ez a közeg megtöri lelkileg a törékenynek hitt grófnőt, ám ő alkalmazkodik a körülményekhez. A testi megpróbáltatások elől a lélek mélyebb rétegeibe húzódik, ahol mérhetetlen erőt, lelki tartást talál. Megtanulja, hogy az életet számtalan szempontból szemlélhetjük és ahogy az életünk előre halad szempontjaink folyamatosan változnak. S ha épp úgy érezzük, hogy mindennapjaink mozdulatlanná dermedtek, mint körülöttünk a téli táj, az is éppúgy hordozhat számunkra fontos üzeneteket, illetve élménnyé válhat a bennünk rejlő lelki tükör visszaható sugarai által.
“Eltelt egy hét érdekesebb esemény nélkül. Hát ez a mondás nem felel meg a valóságnak, mert minél eseménytelenebb az életem, annál többet élek át, annál intenzívebben élek. Óriási élmény lehet egy szag, egy egy szín, egy mozgás. Mindegyik elindít egy eposzt vagy rémregényt, vagy filozófiai disszertációt, szóval élménnyé lesz.”
A napló második része 1956 eseményeit rögzíti, a forradalmat megelőző időszak benyomásait, az októberi napok eseményeinek lázas krónikáit, végül a hazáját elhagyó ember utolsó reményvesztett visszapillantásait.
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay