A Nap verse rovat mai darabja Weöres Sándor Balaton című költeménye. Már több, mint harminc éve nincsen közöttünk, pedig a világnak még soha ennyire nagy szüksége nem volt arra, hogy olyan versek szülessenek, mint a Bóbita, a Galagonya . Soha nagyobb szükség nem volt még arra, hogy annyira tudjunk hinni a költészetben, ahogy ő tette, Weöres Sándor.
,,A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.”
-írja Eötvös Károly, aki szintén különös vonzódást érzett a magyar tenger iránt. Ma viszont Weöres Sándor versével idézzük meg tündérvilágú tavunkat. Amelynek vizén nyaranta olyan csodás érzés ringani, átadni lelkünket a kék légnek, a fény vibráló ragyogásának.
Weöres Sándor: Balaton
A habokon
visz ladikom
csillámfodor
a Balaton.
Tüzes a víz
tüzes az ég
a láthatár
forgó kerék.
Somogyi part
kis dombjai:
kék takaró
rézgombjai.
Zalai part
hegyormai:
a föld s a lég
zsinórjai.
Somogyi part
zalai part:
hol szétfeszűl
hol összetart.
A Balaton
hintáz velem
két menny között
ring életem.
Kép forrása: Pixabay